"F�j-e kicsim, az �let fojt� katlana s tud�sod z�rlata, mely �rkeztedkor hullott s�r� f�tyolk�nt f�kuszod el�?

F�j-e a t�rsas mag�ny �s az egyed�ll�t titkol�s�ra felvett k�nyszeres mosoly, mely arcodra dermedt?

M�g nem j�tt�l r�, hogy mindenki egyed�l van?

Csak Te nem?

Mert Neked ott a sz�ved m�ly�n, ott a f�ny, mely smaragdsz�n� t�zz� gy�jtja bizonyoss�god, hogy ill�zi� minden?

F�leg az egyed�ll�t?

Hogy sz�letsz?

H�t nem egyed�l?

Hogy halsz meg?

T�n csak nem p�rban?

�lmod s gondolatod saj�t magadban j�rod �s l�tod.

Betegg� teszed magad egy v�ggyal, egy gondolatillan�ssal, minek nev�t magadban nem leled, de pecs�tj�t magadra veszed.

EGYed�l az EGYs�g.

Nincs itt semmi k�ts�g.

Csak laz�ts, �s hagyd, hogy a teremt� szeretet simogat�sa csit�tsa jajong� sz�ved.

�gy j�.

Ha f�ny vagy, a kard, mit magad k�r� �lmodsz nem tesz k�rt k�r�l�tted �s benned.

Tudod most m�r mit kell tenned?

Szeresd magad j�l, s engedd, hogy m�s is szeressen!"